3. fejezet~Rabok(?)

Kifele indultunk a kávézóból. Kiértünk és ami ott fogadott az teljesen lefagyasztott:  Eleanor várt minket(vagy engem, mindegy) kb. olyan 15-20 másik emberrel. Elkaptak, nem is tudtunk volna menekülni, még próbálni se. Beraktak egy nagy kocsiba, és elvittek. Nem tudom, hogy hova, de elég ijesztően nézett ki. Felraktak egy helikopterre(hiába próbáltam, nem tudtam ellenállni), és elvitek valahova. Valami...kis szigetre..vagy...nem is tudom, nem láttam pontosan. De azt tudom, hogy bevittek egy raktárszerűségbe.
-Na-szólalt meg Eleanor, majd az órájára nézett-már csak 2 óránk maradt-Mi? Miért? Meddig?
Pár perc(kb. 20 30) múlva, még pár embert hoztak be. Nem láthattam kiket, mert a szemem bekötözték, csak hallottam, ahogy azok ellenkeznek. Egyszer csak Lilly hangját hallottam meg:
-Engedjenek már el! Értik? HAHÓ? Maguk értelmi fogyatékosok? Szívesen elmondom lassabban is. Vagy szótagoljam? En-ged-je-nek el! És hé! Mit csináltak Lucyval? Engedjenek el minket!
-Lilly? Lilly!
-Eleanor, még mennyi időnk van?-kérdezte az egyik izomkolosszus.
-Pontosan 1,5 óránk!
-DE MEDDIG?-kérdezte az összes jelenlévő olyan ember, aki nem értette ezt. Vagyis a "rabok", már, ha nevezhetem őket így. Ó, hát persze, hogy nem mondták meg. Miért is mondanák? Haha, jó is lenne...
Oké, most elmehettek- ült ki "ördögi" mosoly Eleanor szájára. Kikötöztek engem, mert a többieket meg se kötözték. Kimentünk és...tudhattuk  volna, túl szép lett volna. Egy szigeten vagyunk. Gyorsan körbeszaladtunk, de semmi, de tényleg semmi menekülési lehetőség nincs. Mikor erre rájöttünk, mindenki- majdnem- egyszerre előkapta a telefonját, hátha van térerő, de semmi, és már csak 1 óránk van. Nem tudom meddig, de amennyire Eleanor "örült" neki, eléggé megrémültem, és úgy vettem észre, hogy a többiek is. Vészesen fogy az idő. Egyre idegesebbek vagyunk. Nem tudjuk mi lesz! Csak remélni tudjuk, hogy nem mészárolnak le mindenkit a szigeten. Csak mi vagyunk itt. Eldöntöttük, hogy akkor is megmenekülünk. CSAK AZÉRT IS! Igazából. Nem tudom hogy. Megoldom. Mindegy.
25 perc. Kezdek megőrülni. De most komolyan. Egyszer csak fogtam magam, levettem a cipőm, és beledobtam a tengerbe. Lilly úgyszintén. Együtt őrülünk meg, egy kicsi, és hideg szigeten. Lehet olyan 5-10 fok, de nálunk nem sok ruha van, mert nem nagyon számítottunk erre. Jézusom! Ez hó? Április van! Hova hoztak ezek? Valami Antarktiszi kis szigetre?
15 perc. Oké, tövig rágtam a körmöm, a hajam is konkrétan kitéptem.
1 perc. Vagyis fél. 10 mp. És rémálom.
Letelt az időnk.