14.fejezet

-Hát te? Ki vagy??-néztem rá úgy, mintha egy fogyatékossal beszélnék.
-Nem emlékszel rám?-kérdezte, és könnyek kezdtek gyűlni a szemében.
-Kéne? Sajnálom..de..
-Helena vagyok. Együtt jártunk sminktanfolyamra. De aztán egy nő-valami Eleanor- egyszerűen..Megölt!?
-ELEANOR?-sikoltottam fel, olyan hangosan, hogy a...nem tudom, a lényeg, hogy hangosan.-Ő tette ezt veled? Nem hiszem el! Hogy tehetett ilyet??-dühöngtem, tulajdonképpen csak magamnak. Helena-akiről már beugrott, hogy ki is az; nem a szigetről való- csak lesokkokolva figyelt. Végül megszólalt, de nagyon nagyon halkan.
-Ismered?
-Ő jutattott ide-feleltem lassan.
Reggel, mikor felébredtem(már ez is furcsa volt. A mennyben nem alszanak, nem?),és körülnéztem, megdöbbentem. Hol vagyok? Miért?
Belenéztem a tükörbe. Egy gyönyörű, Barna hajú, kék szemű lány nézett vissza rám.
-Kicsiiim. Úgy örülök, hogy jól vagy! Hogy érzed magad, hogy nem vagy a kórházban?
-Mi történt?-kérdeztem, mert nem tudtam, ki ez a nő, aki beszél hozzám. De nagyon hasonlított "rám".
-Ó, nem emlékszel? Még a műtét előtt. Mondtuk, hogy egy halott lány agyát, akinek csak a teste volt halott, az agyát a testedbe ültették.
MI?
Ez...
Igen.
Ez egy új élet kezdete.
Nos. Vége. Ezt nem mondanám annyira résznek, inkább..ilyen kis befejező részlet. Remélem tetszett a sztori. :)

13. fejezet

Nos,  már itt tartunk. Én még olyan 2-3 fejezetet szánnék ennek az egésznek, de attól függ, hogy jön ki. A lényeg, hogy most, februárban be fogom fejezni ezt a történetet. A vége már megvan, nekem tetszik, de majd meglátjuk, lehet változtatok rajta. Úgyhogy még pár rész, és vége.:) De kezdek új blogot, úgyhogy majd olvashattok még :D
Nem. Nem akartam elhinni, amit akkor abban a pillanatban láttam. Lilly, és az öngyújtó, amire már rászáradt a vér(?), egyre közeledett az életemet adó nő felé. Tenni akartam valamit. De nem tudtam, mert a nyakamon a kötél, ami Eleanorhoz tartozott, egyre szorosabbra lett húzva, egészen addig, amíg eszméletemet elvesztve, tehetetlenül omlottam a földre.
Arra keltem, hogy Lilly kelteget, és közben beszél hozzám.
-Lucy! Lucy, kelj fel, ne hagyj itt! Nem úgy gondoltam! Eleanor megfenyegetett, hogy ha nem csinálom meg ezt, akkor megfojt! És tudod...Emlékeztem a szigetre. És nem mertem nemet mondani! Lucy! Kérlek!-mikor halványan kinyitottam a szemem, láttam, hogy a fekete festék a szemén, el van kenve, és vörös karikás jelentek meg a szeme alatt a sírástól. Fekete(?) szájfénye elkenődve az arcán. Még beszélt hozzám valamit, de már nem értettem, mert szemeim lecsukódtak, és újra tehetetlenül feküdtem a földön.
Hirtelen furcsa érzés kerített hatalmába. Súlytalanságot éreztem, és hihetetlen nyugalmat. Úgy éreztem a világon nincs semmi probléma. Lenéztem a testemre, és tudom, hogy meg kellett volna ijednem, de nem tettem. Tudom, hogy meghaltam. A testem elég halványan fénylett az engem körülvevő erős fényben.  Ahogy végignéztem az alattam, és a fölöttem lévő helyeken, minden beugrott. Két világ között lebegtem. A pokol, és a menny között. Elkezdtem szállni felfele. Mikor utoljára lenéztem, Lillyt láttam, ahogy sír. Valahogy...Nem szerettem volna megnyugtatni.Ő hibája, nem?
 Nem.
Nem az övé.

Lianne szemszögéből

Mióta visszatértünk a szigetről, jó pár hónap eltelt.A lányokkal elérhetőséget cseréltünk, hogy tudjuk tartani a kapcsolatot. Mióta nem beszéltünk! Fel kéne hívnom őket.

Először Lucy számát szedtem elő, és hívtam fel. Legnagyobb meglepetésemre Lilly vette fel; sírva. 

-Lilly? Jesszusom, mi történt???

-Lucy. Meghalt-mondta, de a szipogásától nem voltam benne biztos, hogy ezt mondja.Nem mondhatta ezt.

-Micsoda? Lilly, beszélj érthetőbben!

-Lucy megha...-mondta volna, de aztán Eleanor éles hangját halottam, és Lilly vagyis gondolom Eleanor, letette. Nem. Ez nem igaz!

Lucy szemszögéből

Nem akartam elhinni, mi történik, mikor kinyílt egy gyémántokkal kirakott kapu, és a végtelen fény, és boldogság elsőszámú helyén találtam magam. Eszembe jutott egy dalszövegrészlet: "Is it all a dream? Cause i don't wanna stay awake..." Na, az én jelenlegi állapotomat tökéletesen leírta. Hirtelen megpillantottam a szigetről az egyik lányt. Nem jutott eszembe a neve, és csak ennyit tudtam kinyögni:

-Hát te?