Lucy szemszögéből
Egyszer csak semmit nem hallottunk. A sikítás, és az ellenkezést jelző hangok abbamaradtak. Mind a 7-en, akik itt voltunk, tudtuk, mi történt, de egyikünk se merte kimondani. Igen, Adaline-t megölték.
Egyszer csak semmit nem hallottunk. A sikítás, és az ellenkezést jelző hangok abbamaradtak. Mind a 7-en, akik itt voltunk, tudtuk, mi történt, de egyikünk se merte kimondani. Igen, Adaline-t megölték.
-Ki lesz a következő?- kérdezte el-elcsukló hangon, azt hiszem, Diana. Igen, ő volt az.
-Én biztos nem!- jelentettem ki határozottan, vagyis csak határozottan akartam, nem egészen sikerült.
-És mit akarsz ellene tenni?
-Hogy mit? Mit tehetnék? Megszökök...
-Na, azt megnézem! -szólt közbe "kedvesen" Lianne.- Hogy tervezted?
-Szerinted mennyire vagyok hülye? A szüleim úgy védenek, mint egy törékeny virágot. Ha jelet adok, akkor bárhol megtalálnak. Akár Japánban is...
-Miért, kik a szüleid?
-Á, úgyse hinnéd el...
-Na, mondjad! Majd én eldöntöm, hogy elhiszem-e!-csak megforgattam a szemem, és válaszoltam:
-Hanna Sheperd.
-Na ja. Én meg Angelina Jolie lánya vagyok. Persze.
-Mondtam, hogy nem fogod elhinni.
-Akkor minek mondtad?-nézett rám lesajnálóan.
-Te kérdezted, de mindegy.
-Vita lezárva!-szólt bele Diana.-Én nekem olymindegy, kinek kik a szülei, a lényeg, hogy meneküljünk meg, mert különben itt halunk meg mindannyian!-oké,igaza van.- Lucy, te meg akkor jelezz!
-Pillanat,máris- előszedtem a táskám, mert ugye abban volt az a kis valami, amivel jelezni lehet.-Na, itt is van- mondtam, mikor megtaláltam.
-Őőőő, ez mi?-kérdezték szinte teljesen egyszerre.
-Hát, ez az a valami-na jó, nem tudnám elmondani, hogy hogyan is néz ki. Ilyen furi valami, amin gombok vannak. Ezt kifejeztem. Mindegy.
Pár percig csak nyomkodtam rajta a gombokat, aztán kijelentettem, hogy most már csak várnunk kell.
-Meddig? MEDDIG? Lehet hogy 1 óra múlva már egyikünk se fog élni! Az esélyünk egyenlő a nullával!- kezdte a hisztirohamát Diana.- Semmi esélyünk arra, hogy életben maradjunk! Tudjátok mit? Én nem várok! Ha kell, beleugrom a tengerbe, vagy lehet, hogy akár óceánba, vagy akármi is ez, és elkezdek úszni! És nem érdekel, ha 4 órán keresztül úszok, ha végül megmenekülök!- igaza volt. Mindenki belátta, hogy igaza van. Nagyon is.
Gondolt egyet, és belevetette magát a végtelennek tűnő vízbe. Nem maradt velünk.
Jobban tette.
-Én biztos nem!- jelentettem ki határozottan, vagyis csak határozottan akartam, nem egészen sikerült.
-És mit akarsz ellene tenni?
-Hogy mit? Mit tehetnék? Megszökök...
-Na, azt megnézem! -szólt közbe "kedvesen" Lianne.- Hogy tervezted?
-Szerinted mennyire vagyok hülye? A szüleim úgy védenek, mint egy törékeny virágot. Ha jelet adok, akkor bárhol megtalálnak. Akár Japánban is...
-Miért, kik a szüleid?
-Á, úgyse hinnéd el...
-Na, mondjad! Majd én eldöntöm, hogy elhiszem-e!-csak megforgattam a szemem, és válaszoltam:
-Hanna Sheperd.
-Na ja. Én meg Angelina Jolie lánya vagyok. Persze.
-Mondtam, hogy nem fogod elhinni.
-Akkor minek mondtad?-nézett rám lesajnálóan.
-Te kérdezted, de mindegy.
-Vita lezárva!-szólt bele Diana.-Én nekem olymindegy, kinek kik a szülei, a lényeg, hogy meneküljünk meg, mert különben itt halunk meg mindannyian!-oké,igaza van.- Lucy, te meg akkor jelezz!
-Pillanat,máris- előszedtem a táskám, mert ugye abban volt az a kis valami, amivel jelezni lehet.-Na, itt is van- mondtam, mikor megtaláltam.
-Őőőő, ez mi?-kérdezték szinte teljesen egyszerre.
-Hát, ez az a valami-na jó, nem tudnám elmondani, hogy hogyan is néz ki. Ilyen furi valami, amin gombok vannak. Ezt kifejeztem. Mindegy.
Pár percig csak nyomkodtam rajta a gombokat, aztán kijelentettem, hogy most már csak várnunk kell.
-Meddig? MEDDIG? Lehet hogy 1 óra múlva már egyikünk se fog élni! Az esélyünk egyenlő a nullával!- kezdte a hisztirohamát Diana.- Semmi esélyünk arra, hogy életben maradjunk! Tudjátok mit? Én nem várok! Ha kell, beleugrom a tengerbe, vagy lehet, hogy akár óceánba, vagy akármi is ez, és elkezdek úszni! És nem érdekel, ha 4 órán keresztül úszok, ha végül megmenekülök!- igaza volt. Mindenki belátta, hogy igaza van. Nagyon is.
Gondolt egyet, és belevetette magát a végtelennek tűnő vízbe. Nem maradt velünk.
Jobban tette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése