14.fejezet

-Hát te? Ki vagy??-néztem rá úgy, mintha egy fogyatékossal beszélnék.
-Nem emlékszel rám?-kérdezte, és könnyek kezdtek gyűlni a szemében.
-Kéne? Sajnálom..de..
-Helena vagyok. Együtt jártunk sminktanfolyamra. De aztán egy nő-valami Eleanor- egyszerűen..Megölt!?
-ELEANOR?-sikoltottam fel, olyan hangosan, hogy a...nem tudom, a lényeg, hogy hangosan.-Ő tette ezt veled? Nem hiszem el! Hogy tehetett ilyet??-dühöngtem, tulajdonképpen csak magamnak. Helena-akiről már beugrott, hogy ki is az; nem a szigetről való- csak lesokkokolva figyelt. Végül megszólalt, de nagyon nagyon halkan.
-Ismered?
-Ő jutattott ide-feleltem lassan.
Reggel, mikor felébredtem(már ez is furcsa volt. A mennyben nem alszanak, nem?),és körülnéztem, megdöbbentem. Hol vagyok? Miért?
Belenéztem a tükörbe. Egy gyönyörű, Barna hajú, kék szemű lány nézett vissza rám.
-Kicsiiim. Úgy örülök, hogy jól vagy! Hogy érzed magad, hogy nem vagy a kórházban?
-Mi történt?-kérdeztem, mert nem tudtam, ki ez a nő, aki beszél hozzám. De nagyon hasonlított "rám".
-Ó, nem emlékszel? Még a műtét előtt. Mondtuk, hogy egy halott lány agyát, akinek csak a teste volt halott, az agyát a testedbe ültették.
MI?
Ez...
Igen.
Ez egy új élet kezdete.
Nos. Vége. Ezt nem mondanám annyira résznek, inkább..ilyen kis befejező részlet. Remélem tetszett a sztori. :)