1.fejezet~Eleanor?!

Ezen a reggelen is, mint minden reggel, Lilly-vel mentem iskolába. Mikor beértünk, szembesülnünk kellett avval, hogy a suli "álompasijának", Jake-nek, milyet iszonyatosan sok rajongója van. Mindenki. Mindegy.
Fizikával kezdünk. Kedvenc. Kettesnél jobb jegyem talán nincs is belőle. Felmerült már, hogy javítok, csak nem nagyon ment.
-Lucy Sheperd a táblához!-komolyan rámszállt a tanár. Mindig engem feleltet.Kezd elegem lenni belőle...
-Halljam a tankönyv 173. oldaláról a kiemelt részt! Most!-Mi? De ott minden ki van emelve!
Valahogy kaptam egy gyenge kettest, igazából nem is tudom hogy. Az óra többi része lassan, és nagyon unalmasan telt. Nemhiába nem szereti senki a fizikát. Csak egy-két ember. Stréberek. Vagy a tanárnál akarnak bevágódni.Inkább a második. Második óránk irodalom, ebből se álok túl jól, mert nem nagyon csípjük egymást a tanárral. Kölcsönös utálat. Éljen.
Hetedik óra után (spanyol) gyorsan hazamentem, mert azt hittem ott helyben éhen halok. Rendeltem egy pizzát, mert Anya úgy sincs otthon. Nem szereti ha ilyesmiket eszem, mert szerinte tönkreteszi az alakom. Így sem vagyok csinos, szóval már oly mindegy.
Miután megebédeltem, és-ami nálam-ritkaság- megcsináltam a házit, rájöttem, hogy nagyon tudok unatkozni otthon egyedül. Felhívtam Lilly-t:
-Lillyyyyyy! Kész vagy már a házikkal?
-Mi? Van házi?-kérdezte, és hangja őszintén meglepettnek tűnt.Na igen. Lilly, a rokonlélek.
-Mindegy. Beülünk egy kávézóba?
-Most nem jó!-a háttérből egy éles hang ütötte meg a fülem:
-Lilly Nelson! Azonnal leteszed a telefont!
-Mennek kell! Szia!
-Szia!-köszöntem el, de szerintem már nem hallotta meg. Lilly nevelőapja, nem túl kedves.
Kimentem az utcára, hogy szívjak egy kis friss levegőt, amikor egy lány-gondolom, bár nem biztos, mert fekete körme volt-a vállamra tette a kezét.Ijedten fordultam meg: a lánynak ijesztően sok fekte szemfesték volt a szemén, vérvörös rúzs a száján, és nyílegyenesre vasalt, festett szőke haja. Már-már sírva szólaltam meg. Sírni lett volna kedvem. És futni:
-Eleanor?!